2011. október 03. (hétfő)
3:30 éles erős alhasi fájdalomra ébredés
4:00 újabb fájdalom, mozgásra sem enyhülő
4:30-tól 10-13 percenkét érkező görcsök
5:00 nem bélgörcsről van szó, wc látogatás után továbbra is fennálló
6:00 Leendő apuka: irány zuhanyozni, megyünk a kórházba. Csomag összekészítve elindulunk
7:00 érkezés a kórházba, felvétel/ vizsgálat: 1 ujjnyira nyitott méhszáj, farfekvés miatt császármetszés tervezve
CTG vizsgálat, magzatmozgás nem túl sok, méhösszehúzódás 10 percenént, a műszer szerint 50-90 között változó erősséggel.
8:00 előkészítés műtétre: katéter, és vágási terület előkészítése
8:40 irány a műtő, egész tömeg várakozik ott 6-8 ember :O
8:50 érzéstelenítés gerincbe 2 szúrás, 1. a próba 2. éles
Felfektetés a műtőasztalra, nem érzek semmit csak mintha simogatnák hasam (vágás) szétfeszítés nem fáj, Sebész megszólal, milyen nagy láb, rángatás a hasamon belül: le-fel, a gyermek kivétele.
9:08 a műtő csendje megtörik, hangos sírás, megérkezett Lilla, mindenki örül, gratulál a műtőben
Kezdődik a szerveim visszarendezése, erős rángatással, közben behozzák a gyereket mellém, néz rám nézem őt: Szerelem első látásra. Te jó ég, gyerekem mennyi hajad van. Akkor mostmár hüpp-hüpp..
9:40 Kitolnak a műtőből, mosolygunk egymásra, mint újdonsült szülők, hogy végre megérkezett szerelmünk gyümölcse. Közben már tudjuk, 51 cm és 3150 g, makk egészséges. Láttad mennyi haja van? Rengeteg!!! :D
Irány a gyermekágyas részleg, ahol a megőr5zőbe kerülök, nem fáj még semmi. Pár óra múlva már a lábam is tudom mozgatni, és hozzák a gyermekemet mutatóba. Néz rám, nézek rá, én sírok ő nem. Ismerkedünk.
9 hónap után végre itt vagy velem, mellettem.
Meglepetés újdonsült apuka és az öröm nagyszülők. 200 km, mert gyermek születik, megéri pár percre is utazni. Gyönyörű baba, mindenki mondja, mindenki beleszeret, igen ő az unoka. Búcsú, hétvégén majd jövünk.
Este érkezik a nővér, talpra kell állni, nincs mese, fáj már minden nagyon. Felülni nem volt nehéz, de megkerülni az ágyat, nem volt túl kellemes.
Másnap felülni és kijárni wc-re elég volt a mozgásból, sajnos a nővérnek nem elég sétálni kell menni. Természetesen nem történt meg a dolog. Nem eszem csak iszok. Jön a gyermek, próbálkozunk a szoptatással ma is. A gyermek ügyes szopizik, mindenki megdicséri, valami jön is talán már.
Szerdán már minden egész jó, csak ne kéne sétálni.
Hazaengedés feltétele széklet, háztartási kekszből és vízből nehéz. Minden praktika bevetve, glicerines kúp a megváltás!
Csütörtök délelőtt megtörténik a csoda, és este már mehetünk haza. Telefonálás apának gyere értünk. Köpni-nyelni nem tud, csalódott, hogy nem tud előkészülni. Riasztja hát a nagyit/nagynénit, irány bevásárolni, gyereknek hazamenős ruha, virágcsokor az érkezésre.
10.06. 18:30
Kilépés a kórház kapun. Beszállunk a kicsi-kocsi mondeoba, anya ölbe veszi Lilla babát és irány haza.
Mondják a nagyszülők, nagynéni, hogy majd viszik a gyereket. Nem-nem szó sem lehet róla, a gyermek még csak anyát ismeri, nem kell, feleslegesen siratni. Irány a 4. emelet- lassan de biztosan: hazaérkeztünk.
Megcsodálja mindenki, megfogja, megörökítjük a pillanatot. Majd búcsú.
3-man vagyunk: apa, anya és Lilla, a várva várt nap - új család.
Így kezdődik új fejezet életünkben: felelősségteljes szülők lettünk.
